Itt állok
Tuesday, August 16, 2005 5:21 PM
Hivatalosan, papírral a kezemben, megáldva, zarándokként...
Vicces, megható érzés, még nem tudom egészen biztosan, milyen. Vicces, mert legyalogol az ember ennyi kilométert, majd sorba áll azért, hogy kapjon róla egy papírt. Nekem vegül azért lett, mert korán reggel érkeztem be, és így nem voltak előttem sokan, különben lehet, nem vártam volna két órát
Nesze neked bűnbocsánat!
Saturday, August 13, 2005 5:40 PM
Nos, a tegnapi km-fölösleg ma rendesen kijött rajtunk. Ráadásul muszáj volt korán indulni, mert ezek a napok rendesen a harcról szolnak, arról, ki fut hamarabb, ki ér korábban a következő varosba, ki kap helyet az albergebe. Mert persze magánalbergek vannak mindenhol, de itt már rendesen megkérik az árát, és valahol bennünk van, hogy mi rendesen gyalogoltunk majdnem 800 km-t, és akkor már a nekünk szánt szálláson aludnánk.
Ez a vég:)
Friday, August 12, 2005 9:30 PM
Képzeljetek, sört iszom!
Ma már nem csak az én okoschságomon múlott, de minden esetre 40 km-t sikerült gyalogolnunk úgy, hogy ebből hatot tulajdonkeppen fölöslegesen. De már nagyvonalúak vagyunk, mi az nekünk. Amikor megérkeztünk Portomarinba, azt hittük, hogy meghalunk. Aszfalt volt az út nagy része, iszonyú fárasztó a lábnak. a térdem jelzett is, bár már régen tette. Amikor megérkeztünk, nem volt hely, de aztán a lengyel fiú elszámolt tízig, és közölte a hospitalerokkal, hogy a megszállt emberek többsége nem is igazi zarándok, mi meg ekkora út után halunk meg, és érdekes módon lett helyünk. Még nem zuhanyoztam, és azt beszéltük, lehet, nem is fogunk, mert így ijesztegetjük majd a többieket. Esetleg gyilkolunk:))
