Égigérő paszuly a világban

Saturday, August 13, 2005 5:40 PM

Nos, a tegnapi km-fölösleg ma rendesen kijött rajtunk. Ráadásul muszáj volt korán indulni, mert ezek a napok rendesen a harcról szolnak, arról, ki fut hamarabb, ki ér korábban a következő varosba, ki kap helyet az albergebe. Mert persze magánalbergek vannak mindenhol, de itt már rendesen megkérik az árát, és valahol bennünk van, hogy mi rendesen gyalogoltunk majdnem 800 km-t, és akkor már a nekünk szánt szálláson aludnánk.





Különben Palas de Rei-ben vagyok, és még 64 km van hátra. Itt Galicíában fél kilométerenként vannak kövek, nagyon pontosan tudni, mennyi van még.
Különben tegnap este meg egy kisebb fajta fesztivált rendeztünk a szobában, mert mint kiderült, Martin nagyon kiakadt azon, hogy nem akartak helyet adni nekünk, és mindenkit felelősségre vont, hogy ki hány km-t tett meg, mekkora csomaggal. Aztán meg az is kiderült, hogy a cseh lány megfogadta Martin tanácsát, átvizsgálta a zsákja tartalmát: úgy döntött, hogy a neszesszere fölösleges, így csak a fogkeféjét és krémjét hagyta meg, a többit eldobta. Jól mulattunk, minden esetre eredménye lett: ma mindenki nagyon tisztelettudóan köszönt nekünk:)



Az út ma sem volt könnyű, bár csak 24 km-t mentünk: de folyamatosan hegy-völgyön keresztül. Így, az utolsó métereken is megdolgozunk a bűnbocsánatért, mert ennek az útnak ez a tétje.



Talán a leveleimen is érződik a fáradtság. Ez nagyon jóleső fáradtság, de kétségtelenül az. Ma mosógéppel mostam, így ismét erőre kapok, nem érzem magam annyira koszosnak. Ja, és volt melegvíz. Viszont már több időbe telik reggelente, azaz hajnalonta belegyúrni a hálózsákot a zsákjába, meg ilyenek. Szívesebben eszem bárokban. (Ja, és van néhány dolog, amit egy ideig nem szeretnék fogyasztani. Például a kakaó, vagy a különböző piskótaszerű sütemények, bagett. CSAK GYÜMÖLCSÖT akarok enni! Az persze itt is van, de csak attól nem volt elegendő erőm gyalogolni.)

Persze közben sokat segítenek a hegyek, én azoktól nagyon töltődöm. És a táj ma is gyönyörű volt. De a talpam annyira fáj, hogy minden lépést megérzek. A térdem is nehezebben járatódott ma be, de azért rendesen viselkedett. Ezekkel sem vagyok egyedül, az út velejárói.



Hát így járunk, mi vándorok. A városokon olyan immunisan megyünk át, szinte észre sem vesszük őket. Ennyi helyhez idő kell, amíg feldolgozom majd. Itt ott tartok, hogy ha megkérdik, hol aludtam a tegnap, nem tudom megmondani. Vagy aszerint osztályozzuk a helyeket, hogy hol, milyen körülmények között pihenhettünk. Részemről egy albergeben nem fizettem. Nem akartam megúszni, de ahhoz képest, hogy magán volt, és nagyon sok pénzbe került, koszos volt, mint a franc, és a zarándokok jogairól volt kiírva mindenfele vicces üzenet. Hát úgy gondoltam, ha már az ők hibájukból nem kértek pénzt, magamtól nem adok. Sőt, nesze neked bűnbocsánat, kénytelen voltam ellopni egy nagyon spéci, tradicionális zarándok-krémet is, most az gyógyítja a talpaim:)))



Szóval a kisördögöt innen sem tudták kiűzni annyi évszázadon át. Rajtunk múlik, hogy észre vesszük vagy sem, nekem aznap társammá szegődött. Az más kérdés, hogy büntetésből rossz hegyet másztam meg a városon belül, de mondtam már, a kilométerekkel nagyvonalúan bánunk. Mit számit egy-kettő pluszba!

csók mindenkinek



Fotók:
M a világ (egyik) tetején
GAlicíai házak
Ők a könnyebb utat választották
Martin kiakadt
Sajtelmes Galicía
Babérfa
Amikor ezt a lépcsőt megláttuk, kis híján sírva fakadtunk