Ezt nem lehet elmesélni...
Sze 2005. 07. 20. 23:14
Az a legnagyobb bajom, hogy ezt nem lehet elmesélni. Nem tudom városi ésszel, városi észnek megmagyarázni, miért indultam el a harmadik nap is jókedvvel, miközben a térdem úgy bedurrant, hogy lépni alig tudok. De végigmásztam 26 kilométert. Szóval itt valami átáll az agyban. Otthon ettől rosszul lesz az ember, és fekszik, itt valami beindul, elkezd hinni akármiben, és erőre kap. Imádkozik – jó volt otthon átismételni az Üdvözlégyet.
Első nap különben időben biztosan első voltam, jól haladtam. Tévedtem, nem 1600 métert kellett mászni, csak 1280-at, 27 kilométer alatt. Szerencsére az idő nekünk kedvezett, a nap nem sütött, inkább felhőben jártunk.
Attól senki ne féljen, hogy egyedül vagyok, néha már menekülök az emberektől.
Francia életkép: Lengyel fiúk köhögnek a román "hand made" szilvapálinkától egy párizsi kollégiumban két erdélyi - egy román fiú és egy magyar lány társaságában - akik egyébként a budapesti reptéren ismerkedtek össze. Szóval kb így haladok. A térdem mellé is rendelődött egy természetgyógyász meg egy gyógytornász, jó kezekben vagyok.
Még próbálok majd írni, nem tudom csak úgy összefoglalni.
Eszem, bár harmadik napja halat, már unom. Sok gyümölcsöt, amit viszont veszek, mert a füge még itt is zöld.
A szállások jók, bár ez is relatív, mert tegnap egy tornaterem sarkának örültünk kimondhatatlanul. A mai viszont szuper.
A spanyol nyelvtudásom kitűnő, hihetetlen, hogy a supermercado, a con, a sin, a melocoton milyen hasznos szavak. Mindent megértek, és irányítok ezzel egy kisebb csapatot.
Az olaszok csodálkoznak, hogy nem tudok latinul, ha mar Romániából jövök:) és valaki tényleg mindig vigyáz rám. A táj gyönyörű, ma Pamplona, hihetetlen város.
Összefüggéstelen vagyok, de nem tudok időre írni. és mindjárt lejár.
Szóval otthon majd, de ahol lesz lehetőségem, írok még. Már 60 valahány kilométert legyalogoltam:)))
mindenkit puszilok
Fotók:
Útjelző tábla - ez még Franciaország
Szállás Roncesvallesben - estére megtelt
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése