Égigérő paszuly a világban

K 2005. 07. 26. 16:31

Sziasztok kedveseim!

Annyi már a történet, hogy ha akarnám se tudnám leírni őket. Néhány apróság...

A szállásokról tudni kell, hogy egy a cél: minden apró helyet a legoptimálisabban kihasználni. Emeletes ágyak, egymás mellett sok-sok, illetve hát attól függően, hogy mekkora a tér. Van, ahol egy nagy térben vagyunk 100-an, máshol kisebb szobákban elosztva. Tehát majdnem minden este adódik egy ágyastárs is, mivel kettesével vannak összetolva az ágyak. Tegnapelőtt este éppen készültem bedugni a füldugót, amikor megérkezett egy kétméteres spanyol alakjában az aznapi szomszédom. (A füldugó külön történet, lehet, hogy azt most nem ismeritek meg.) Lefekszik, és mint a rossz filmekben: kommunikálni szeretne. Mutatja, megmondja is, hogy a szemben szomszédok tévéznek, és hi-hi, mi is tévézhetünk. Mondom igen, hi-hi. Pasi felbátorodik, mondja, hogy ő Fernando, én? Mondom. Nem hagyja abba, én közben mindig megpróbálom bedugni a fülem, de ő megszólal. Szóval, hogy ő Madrid, hát én? Egészen addig, míg mondja, hogy ő telefonos-informatikus, vagy mi a szösz, hát én? Annyira fáradt voltam, hogy nem jutott eszembe spanyolul, angolul ő nem tudott, gondoltam előveszem a spanyol nyelvleckémet, mivel Ági ezt nekem gondosan felírta. Fel is olvasom neki, hogy periodista vagyok, mire kérdi, hogy mi az. Gondoltam oda adom, azzal nagyon jól ellesz, én alszom. Szórakozzon azon, hogy paradicsom, meg hol az állomás. Elkezdi olvasni, egyszer csak elkezd iszonyatosan nevetni. (Ja, mindezt halkan, mert villanyoltás után voltunk...) Nézem, hogy mit talált olyan mulatságosnak?! Hát én megfeledkeztem arról, hogy Ági mindent felírtál. Gyakorlatilag egy adatlapot nyújtottam át neki: honnan jövök, hány eves vagyok, stb, stb, egészen addig a kérdésig, hogy van pasid? Na, itt kezdett el nevetni nagyon. (Ági ugyanis fel akart készíteni a közvetlen spanyolokra.) Lányos zavaromban azt mondtam, hogy van, de ez hatott:)

Tegnap már minden spanyol tudta, hogy van egy lista, de jól szórakoztunk.
Különben a tegnapi nap rettenetesen kezdődött. Sokszor gondoltam gyaloglás közben arra, hogy még olyan sok van hátra, hogy nem jutok a végére, tehát most kellene feladni. Fájt a talpam, a gondolataim zavartak, nem haladtam. Későn értünk be nagyon Najera-ba, Alízzal kettesben, és amikor megérkeztünk kb egy órán át csak vihogtunk iszonyatosan koszosan fekve az ágyon. Aztán Alíz nagyon csúnya vízhólyagjaira próbáltunk valamit kérni, mire a szállást fenntartó nő (ismét külön történet lenne...) elkísért a gyógyszertárba. Mivel még zárva volt, meghívott egy italra. Egy angyallal találkoztunk.



Visszamentunk a szállásra, útközben ettünk valamit, mert bolt nem volt nyitva, mivel Szent Jakab napja volt, és az ország ünnepelt. Aludtunk, én először amióta úton vagyok. Aztán nyolctól elmentünk misére. Nagyon jót tett a lelkemnek, meg különben is érdekesek a spanyol misék (harmadik meg nem írt történet...). Utána vissza a szállásra, ahol nagy ünnepség volt. Profi táncosok táncoltak nekünk, majd megterítettek, folyt a bor, és az összes spanyol körülugrált bennünket, magyar lányokat. Nagyon vicces volt. Rólam már mindent tudtak ugye... Kézzel lábbal magyaráztunk egymásnak. Meg táncoltunk is. És mára meg elmúlt minden fájdalom, vidáman futottam ismét nagyon jó időt. Vannak itt csodák, az biztos. Ja, és a legfontosabb: amióta elindultam, először éreztem azt, hogy végig fogok menni, sőt, örömmel teszem meg az utat.

Gyűlnek az ímélcímek is, színesedik, cserélődik a társaság. és ez így van jól, bár az első körért fájt a szívem, de jöttek helyette más, szintén nagyon jó emberek.



Kérdések:
Miért tűnik hihetetlennek a spanyolok számára, hogy nem beszélünk spanyolul? Nagyon aranyosak, de mondják, mondják, és hát annyira nem tanultam meg...

Különben legújabb identitásom: peregrina vagyok, címem: alberge.

Ja: és mazsolák vendégkönyvből (magyar természetesen)

Hali!
Kedves barátom, hogy érzed magad? XY
Hali!
Jól, de nem vagyok a barátod. XZ

Persze meg volt a fejembe leírandó történet, de most nem jut eszembe. Nagyon érdekes, hogy milyen gondolatok bukkannak ki. Vagy ki hogyan járja az utat, az útját. A spanyoloktól kérdeztük, ők is hasonlóan mint mi, a tájért, az emberekért, a spirituális részéért vannak itt.

Akinek egyszer is eszébe jutott, hogy eljöjjön ide, tegye meg! Köszönöm mindenkinek a leveleket, most nincs már időm egyenként reagálni rájuk, de elolvastam őket. Ha ismét össze-vissza írtam, bocsánat, tudjátok, az idő.



Ja: és a világ legjobb érzése meglátni egy templomtornyot! Egy dolog übereli: azt a tornyot látni meg, ami az aznapi utunk végét jelenti. Nagyon átértékelődnek a dolgok.

csók mindenkinek

A térdem bírja, rajta van a nagyon elegáns szorító, de ennyi bajom legyen.
Viszont: a zsák oldalsó pántjától az oldalamon is lettek pici vízhólyagok. Nagyon érdekes, hogy a test hogyan reagál. De az nem fáj, csak sebesedik:)))

Csók!

Fotók:
A Szent Jakab napi ünnepi asztal - a város terítette a zarándokoknak
Az esti mulatság, középen a kétméteres spanyol
Reggeli fények
A kivezető út Najerából