Égigérő paszuly a világban

Tuesday, August 02, 2005 4:05 PM

Leveleim csupán amiatt csappantak meg, mert nincs internet. Azaz ott nincs, ahol én járok.

Amíg nem felejtem el: Terradillos des templariosban vagyok, még 367,4 km van hátra. No, meg hegyek. És nem egészen két hét. Újdonságok: nem fáj a lábam. Annyira furcsa érzés, hogy el sem tudom mondani. A nap végére, vagyis mire megérkezem, nem sajog a talpam, nincs izomlázam, és a térdem is csak kicsit durvul be, ha nem teszem fel valamire. Nagyon jó érzés ez, mivel közben sok kedves ember kiesett a menetből a vízhólyagok és egyebek miatt. Én viszont felgyorsultam elég rendesen, néha már fékeznem kell magam.

Szóval, ha mégsem mennek haza, csak azért lesz, mert inkább gyalogolok. És továbbra is érdekesek, a gondolatok, amelyek jönnek és mennek, kínoznak, vagy örömöt okoznak... Tegnap nagyon untam, elegem volt, aztán megérkeztünk az albergebe, ettem végre zöldséget (hétvége lévén csak tortillával táplálkoztam, és hiányzott a vitamin), és emberül éreztem magam. Igaz, az is hozzájárult ehhez, hogy megnéztem a kirakatban a gyűrűket, meg amíg vártam, hogy írjak át CD-re a képeimet, megszagoltam két parfümöt. Muszáj volt. Aztán vettem bort, kiültem a sarokra, és aki érkezett fáradtan, sántítva, azt megkínáltam. Roza, a spanyol lány, meg este is üvöltözött, ahányszor meglátott: hogy Ungria, Ungria.



A táj kezd ismét hegyesedni, tegnap nem tudtam eldönteni, hogy délibábot látok, vagy valóban hegyeket, ma már biztos vagyok benne, hogy az utóbbiak. Nincs melegem, sőt fázom. Lehet, hogy itt Spanyolországban fogok megfagyni, augusztusban. Találkoztunk valami magyarokkal vagy két nappal ezelőtt, ők kánikuláról meséltek, meg arról, hogy alig tudtak menni. Nekem akkor volt kellemesen meleg. Mostanában nagyon hidegek a reggelek, a sebész cérnakesztyű nagyon jól jön. (Ebből is két párat hoztam, a másikat elajándékoztam. Duplán jó.) Szóval a leégés, amitől féltem, nem fenyeget:)
Ismét előkerült a két gyógyászom, sőt a magyar csapat gyarapodott két taggal, akik tegnap érkeztek. Most még együtt vagyunk, szegények nagyon kivannak. Elég mulatságos, hogy miket hoztak magukkal, de egyelőre nem akarnak megválni semmitől, inkább cipelik a 25 kilós zsákokat. (Az együtt levés azt jelenti, hogy az albergeben találkozunk, különben egyedül megyek.)



Két nap múlva Leon, nagy város. Gaudi, meg ilyenek. és fojtogató érzések. Tényleg a lélelek szakasza ez. Ma azt játszottam, hogy mindenkiért mentem néhány lépést. Nagyon köszönöm ismét a sok levelet, ti is energiát adtok nekem!!!

csók mindenkinek

Fotók:
Terradillos des templarios szieszta idején
Dombosodik a vidék
Reggel a bárban