Égigérő paszuly a világban

Saturday, August 06, 2005 12:49 PM

Képzeljetek, éppen pihenem ki magam a város szélén, keszülök fel a bejövetelre, amikor megérkezik Carlos, aki úgy megy, mint Speedy Gonzales, és nem láttam már vagy négy-öt napja, azt hittem, el is húzott végleg. Megörülünk egymásnak, elmeséljük, ki, hol aludt az éjszaka, fontos, nagyon fontos szempont, és elindulunk. Egyszercsak elfut mellettünk egy fiú, akivel mar napok óta menetelünk, azaz mindig egy helyre érkezünk meg. és KOCOG! Mire Carlos mondja, hogy minden város előtt az utolsó néhány kilométert lefutja. És én ezt eddig nem tudtam!



Aztán mesélnek egy svájci lányról is, aki már leért gyalog az óceán partjáig, onnan, ahonnan én indultam, most meg már visszafele gyalogol. Vele én nem találkoztam, de szerintem valós szereplője ennek a történetnek.



Valamelyik reggel éppen reggeliztem fél nyolckor, vagy kilenc kilométer után az egyik helyi bárban. Imádom ezeket a reggeliket! Olyan jó arcokkal találkozom. Szóval ülök, és iszom a kakaómat, amikor egy kedves olasz pár bevonul a helyiségbe, és a nő húzza a kis hátizsákját! Hát nem neki van igaza? Majd aznap este láttam kerekes bőröndöt is az egyik ágy alatt, na azzal már tényleg nem tudom elképzelni, hogyan lehet néhol haladni...

Szóval ma Astorga. Nagyon szép a város, már átvonultam rajta. Pontosan vágtattam Carlossal, ilyen vidáman már régen nem érkeztem varosba. Olyan meredeken kellett feljönnünk, hogy el sem hittem. Muszáj volt megőrülnöm, különben ott maradok az aljában.



Gaudit is láttam, kétnaponta egy - ezzel kiegyeznék. Hamarosan elindulok, és megvizsgálom lassabban is.

Ja, és tudjátok milyen az emeletes vízhólyag? Tudnék mutatni egyet. De nem fáj, mivel megvarrtam. Hímezni is tudok rá, most egyszerű keresztszemest választottam. De nem fáj, tehát minden rendben. Csak figyelni kell rá, nehogy elkanászosodjék.



Kérdeztétek, hányan vagyunk az úton. Változó. reggelente nyilván többen, aztán elmaradoznak az emberek. De attól is függ, hogy honnan indulunk. Ha ajánlott etapnál aludtam, akkor többen. Ha tovább mentem, akkor kevesebben. De olyan is volt, hogy 13 km-en senkivel nem találkoztam. Csak ritkán. Ma például egy elég béna helyen álltam meg átöltözni, és aki elment, mindenki megkérdezte, hogy minden rendben van-e, nem kell a segítség. Lehet, hogy kesőbb meg írok, csókok

Fotók:
Az út Astorga fele
A püspöki palota
A püspöki palota - tükröződések
Ilyen táblák jelzik az út milyenségét, a látnivalókat, a kilométereket